Prosto, furioso

zj 2015 003aRácz Zoltán, az Amadinda ütőegyüttes tagja, az UMZE Kamaraegyüttes művészeti vezetője, a Zeneakadémia professzora elolvasott egy koncertbeszámolót, melyet Fáy Miklós írt Ránki Dezső és a Concerto Budapest hangversenyéről. Ezt követően az alábbi nyílt levelet tette közzé Facebook-oldalán:

„Nyílt levél Fáy Miklósnak – aki ismeri juttassa el neki

Idefigyelj te barom! Elolvastam a nyavalyás gondolataidat, Ránkiék tegnapi Mozart koncertjéről és betelt a pohár, elegem van belőled. Nagyon ügyelj arra, hogy soha többé be ne tévedj semmilyen koncertre, ahol fellépek, mert úgy kibaszlak a teremből mint a taknyot, te senkiházi szarjankó, te kitartott hímringyó. Nem értesz semmihez - régóta tudjuk - ócska frusztrált seggnyaló vagy, egy labdaszedő, aki csak a partvonalig jut el, onnét óbégat. Mégis hogy képzeled, hogy ezzel a törpe identitással a legnagyobb művészeket sározod be? Mit gondolsz meddig teheted ezt büntetlenül? Ébredj fel kispofám, amíg nem késő!

Na pá!”

Hogy eloszlasson minden félreértést, miszerint talán csak hirtelen felindultságból, meggondolatlanul szakadtak ki belőle e szavak, másnap ismét megjelentette üzenetét, melyet a komolyzenei élet több szereplője is lájkolt, sőt kommentelt helyeslően.

Lehet egy kis déjà vu érzésünk, merthogy Fáy Miklós már 2003-ban is kivívta a zenészszakma, sőt, a zenekritikus kollégák haragját Schiff András egyik koncertjéről írt beszámolója miatt. Élénk diskurzus indult el akkor a sajtóban a kritikaírás kritériumairól, és mindenről, ami ezzel összefügg, de úgy tűnik, ha változott is bármi az azóta eltelt közel másfél évtized alatt, egy dolog fix maradt: Fáy Miklóst sokat továbbra is inkompetensnek tartják.

Hogy hová fut majd ki e mostani eset, még nem tudni. Jelen állás szerint ott tartunk, hogy a Fidelióban megjelent egy Rácz Zoltánnak címzett nyílt levél, de valószínűsíthető, hogy nem ez a végállomás.

Történt azonban még valami, amit érdemes figyelembe venni az események mérlegelésekor.

Fáy cikkének megjelenése után a Figaro (az Origo komolyzenei blogja) is leközölt egy beszámolót ugyanarról a hangversenyről. A szerző, Kling József sorait olvasva úgy tűnik, az előadók teljesítményét illetően ő sem hallott nagyon mást, mint Népszabadságos kollégája. Neki viszont nem címeztek nyílt levelet, egyetlen muzsikus sem rohant ki ellene, s bár korábbi cikkei időnként generáltak néhány neheztelő kommentet, semmi nem utal arra, hogy közellenségként tekintenének rá.

Vagyis Rácz Zoltánnak sem feltétlenül a Fáy-kritika tartalmával, sokkal inkább a recenzens személyével van baja. A hozzáállással, a fogalmazásmóddal.
A stílussal.
Amely, mint mondják, maga az ember.

#  -krl-, 2015-04-16

3 hozzászólás

  • Sipi

    No igen...
    Én nem tudom, hogy ahol megjelenik amit Fáy ír, ott ezt kritikának hívják? Mert ha sem ő sem az újság nem hívja ezt kritikának, akkor azért vicces, hogy a felháborodóik kinevezik őt zenekritikusnak, aztán elkezdenek vitatkozni rajta, hogy miért nem az...

  • -krl-

    @Sipi: "...most már az is el fog olvasni néhány Fáy-kritikát..."
    Igen, ez van a "Nyereség" oszlopban. A veszteséglistán viszont sokkal súlyosabbak tételek...

  • Sipi

    És még mondja valaki, hogy a komolyzene unalmas, mikor milyen pezsgő események történnek. :-)

    Az biztos, hogy most már az is el fog olvasni néhány Fáy-kritikát az újságban, aki eddig azt hitte, hogy Mozart egy csokigolyó. :-)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére