Ajánlott oldalak

  • b nenezzel

    b sondheim

    b csipke

Klinghoffer reklámja

zj 2014 003a2001-ben Daniel Barenboimot kulturális persona non gratának nyilvánították Izraelben, amiért jeruzsálemi koncertjén ráadásként elvezényelt egy részletet a Trisztánból. Tudta ő jól, hogy Wagner tiltólistán van az országban, ám a hangverseny előtti sajtótájékoztatón valakinek a telefonján csengőhangként a német komponista egyik melódiája szólalt meg. „Ha telefonon szólhat, akkor koncerten miért nem?” – tette fel magában a kérdést a maestro, majd saját terepén, a pódiumon állva megadta rá a választ. A többit tudjuk.

Úgy tűnik, nem sokat változott azóta a világ.
Történt ugyanis, hogy egy héttel ezelőtt a Metropolitan Opera bejelentette: törli élő moziközvetítései közül a Klinghoffer halála című operát.

John Adams műve valós eseményekre épül: 1985-ben a Palesztin Nemzeti Felszabadítási Front néhány tagja eltérítette a Földközi-tengeren hajózó Achille Lauro óceánjárót, és az akció során megölték az egyik túszt, a mozgáskorlátozott, zsidó származású Leon Klinghoffert.

A Metropolitan közvetítése november 15-ére volt meghirdetve, ám egy zsidó szervezet tiltakozását fejezte ki a vetítés ellen, mondván az esemény alkalmat adna az Izrael-ellenes érzelmek és az antiszemita megnyilvánulások felerősítésére. Az operaház ezek után döntött a közvetítés törléséről, amit azóta már több szervezet is üdvözölt.

Szinte ezzel egy időben lehetett olvasni a lapokban arról is, hogy az Amerikai Szabadalmi és Védjegyhivatal törölte nyilvántartásából a Washington Redskins nevet, indoklásként azt hozva fel, hogy a Rézbőrű kifejezés sértő lehet a kontinens őslakosaira nézve. A döntést szintén pozitív lépésnek tartja több jogi szervezet és politikus is, ugyanakkor a fővárosi amerikaifutball-klub tulajdonosa már többször jelezte: ha rajta múlik, nem változtat az egyesület nevén.

Van abban valami félelmetes, hogy időnként színre lépnek korábbról még csak nem is ismert ilyen-olyan egyesületek, szervezetek, személyek, akik – nyilvánvalóan váteszi képességek birtokában és/vagy alapos hatástanulmányok elemzése után – megmondják valamiről, az miképp hat majd bizonyos emberekre, s ha már éppen a kinyilatkoztatás mámorában tobzódnak, egyúttal megoldást is kínálnak a bajok megelőzésére.

Na, mármost. Adva van az operajátszás egyik fellegvárának tekintett Metropolitan Opera, egy független művészeti intézmény, ahol nyilván nem kevés munkát és pénzt fektetnek az évadterv elkészítésébe, a művészek, alkotók szerződtetésébe, a szervezésbe és a reklámba.

Majd színre lép egy civil szervezet, és kéri-követeli az operaház egyik produkciójának törlését. A patinás intézmény irányítói pedig nem az egyetlen logikus válasszal jönnek elő („kérem, engedjék meg, hogy mi döntsük el, mit szeretnénk műsorra tűzni”, vagy, kevésbé cizelláltan: „muhaha”), hanem, feledve a projekt érdekében tett minden eddigi erőfeszítést, felteszik a kezüket és kapitulálnak.

Életszerű?
Igen, amennyiben komoly lobbikat és súlyos gazdasági érveket feltételezünk a háttérben.
A tiltakozók ezek szerin nincsenek híján az erőnek.
Az észbeli képességeket illetően viszont már más a helyzet.
Mert nem olyan nehéz kimatekozni, mi erősítheti fel jobban az antiszemitizmust: ha egy szűk réteg (az operabarátok moziba beülő részhalmaza) megtekint és értelmez egy művészeti alkotást, vagy ha a hírügynökségek az egész világban szétkürtölik, hogy zsidó szervezetek betiltattak egy nekik nem tetsző operát?

Több mint öngól ez a kicsikart diadal, hisz a tulajdonképpeni nyertes John Adams, vagyis hát a Klinghoffer halála. Mert a kéretlen reklám révén azok is megjegyezték a címét, akik eddig nem is hallottak erről a műről, és talán azok is kíváncsiak lettek rá, akik nem különösen vonzódnak a kortárs zenéhez.

Egyébként érdemes belehallgatni.
Javasolnám kezdetnek az Éjkórust.
Ha már a sötétség a téma.

#  -krl-, 2014-06-30

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére