Ajánlott oldalak

  • b nenezzel

    b sondheim

    b csipke

Tájékoztató

  • A Kultifilter egy magánszemélyek által útjára indított és gondozott weboldal, mely azzal a célból jött létre 2012-ben, hogy az oldal szerzői ezen a felületen osszák meg véleményüket (jellemzően) valamely kulturális alkotásról, eseményről, jelenségről.

    Az oldal készítői a látogatók személyes adatait nem gyűjtik, nem kezelik, nem továbbítják. Az oldal nem használ sütiket (cookie-kat) és semmilyen módon nem azonosítja a látogatókat.

    A Kultufilter.hu weboldalon olvasható anyagokhoz 2018. március 31. után csak a Kultifilter Facebook-oldalán lehet hozzászólni.

    Az oldalon megjelenő anyagok a szerzői jogi törvény védelme alá esnek, ugyanakkor a weboldal üzemeltetőivel folytatott egyeztetést követően, a Kultifilter.hu oldalra való hivatkozással (továbbá adott esetben a szerző nevének feltüntetésével) szabadon felhasználhatók.

    Az írások átvételével kapcsolatos kéréseket, valamint az egyéb észrevételeket, üzeneteket, kéréseket a Kultifilter készítői az alábbi e-mail címen fogadják:

    email

Zene, szöveg, síri csend

zj 2014 002aA komolyzenei koncertrepertoárt végignézve teljes joggal feltételezhetjük, hogy a muzsikusok nagy részét arra tanították, képzeletbeli zászlajukat vagy címerüket a „Csak a halott szerző a jó szerző!” jelmondattal ékesítsék. Az okokat most hagyjuk, a lényeg, hogy ebből következően elmondhatjuk: az előadók jobban szeretik azokat a szerzőket, akik már nem élnek.

Ezt eddig is tudtuk.
Azt viszont nem is sejtettük, hogy ugyanígy viszonyulnak a közönséghez is!
Csak ezt eddig titkolták!

Én is csak akkor jöttem rá, amikor megláttam a Budafoki Dohnányi Zenekar tavaly őszi programajánló kiadványát, melynek címlapján Fülei Balázs zongorista egyfajta coming outot követett el, finoman jelezve, hogy ő a többséghez képest más úton jár.
Egészen pontosan azt mondta:
„Szeretem, hogy a közönség él és mozog.”

E mondatból az sejlik fel, hogy a többiek viszont nem.
Nincs mit csodálkozni: köhécselünk, fészkelődünk, zajongunk, zavaró tényező vagyunk.
Épp ezért meg sem lepődhetnénk, ha tényleg kiderülne, hogy a zenészek többsége csak tessék-lássék koncertezik a Műpában, a Zeneakadémián, ilyen-olyan hangversenytermekben, mert idejük java részében szívesebben muzsikálnak sírkertekben, patológián, próbababa-raktárban, s karrierjük csúcsának azt tartanák, ha egy repülőgép-szerencsétlenség helyszínén a becsapódást követő percekben (de mindenképpen a zajok elültével) tolmácsolhatnák a zeneirodalom gyöngyszemeit.

Na, jó, ne merészkedjünk messzire, nagy valószínűséggel az előadóművészek is viszonylag normális életet élnek. Próbálnak, gyakorolnak, turnézgatnak, bevásárolnak, ügyintéznek, teszik dolgukat, mozgásuk lekövethető. És ha némelyikük életvitelében van is egy-egy furcsaság (netán nekrofíliára vagy agalmatofíliára utaló jeleket észlel magán), nem tekinthetjük őket en bloc deviáns népségnek.

Persze ettől még lehet egy zenész mizantróp.
És egy címlapszerkesztő is írhat hülyeséget.

#  -krl-, 2014-04-22

Vissza a tetejére