Ajánlott oldalak

  • b nenezzel

    b sondheim

    b csipke

Tájékoztató

  • A Kultifilter egy magánszemélyek által útjára indított és gondozott weboldal, mely azzal a célból jött létre 2012-ben, hogy az oldal szerzői ezen a felületen osszák meg véleményüket (jellemzően) valamely kulturális alkotásról, eseményről, jelenségről.

    Az oldal készítői a látogatók személyes adatait nem gyűjtik, nem kezelik, nem továbbítják. Az oldal nem használ sütiket (cookie-kat) és semmilyen módon nem azonosítja a látogatókat.

    A Kultufilter.hu weboldalon olvasható anyagokhoz 2018. március 31. után csak a Kultifilter Facebook-oldalán lehet hozzászólni.

    Az oldalon megjelenő anyagok a szerzői jogi törvény védelme alá esnek, ugyanakkor a weboldal üzemeltetőivel folytatott egyeztetést követően, a Kultifilter.hu oldalra való hivatkozással (továbbá adott esetben a szerző nevének feltüntetésével) szabadon felhasználhatók.

    Az írások átvételével kapcsolatos kéréseket, valamint az egyéb észrevételeket, üzeneteket, kéréseket a Kultifilter készítői az alábbi e-mail címen fogadják:

    email

CD-kről röviden – V

zf 2019 004aRued Langgaard szimfóniái: 6–11
6. szimfónia („Égszakadás”), 1919-20/1930; 21’43”
7. szimfónia, 1925-26; 16’23”
8. szimfónia („Emlékek Amalienborgban”), 1926-28/rev: 1934; 18’46”
9. szimfónia („Dagmar királynő városából”) 1942; 21’22”
10. szimfónia („A mennydörgés csarnoka”), 1944-45; 25’53”
11. szimfónia („Ixion”), 1944-45; 6’20”

Danish National Symphony Orchestra / Thomas Dausgaard
A felvételek 1998 és 2008 között készültek
Dacapo, 7 CD (a 4. és 5. SACD)

#

A 6. szimfónia érdekes, helyenként nagyon szép zene. Az egytételes kompozíció a téma bemutatásával kezdődik, majd öt variáció követi egymást (introduzione – fuga – toccata – sonata – coda). Már a téma első megszólaltatása szolgál némi meglepetéssel: a lassan hömpölygő melódia mintha Bartók Zenéjének előfutára lenne.

Langgaard-tól szokatlan megoldások a 7. szimfóniában: se cím, se átdolgozás… Az ismét egytételes mű kiemelkedően legszebb része a gyászzene karakterű allegro moderato maestoso szakasz.

A 8. szimfóniáról nem sok jót tudok írni, pedig a szerző ezúttal tenor szólóval (Lars Petersen) és kórussal is „erősített”. Mindazonáltal a mű sokkal inkább erőszakosként, semmint emelkedettként hat.

A 9. szimfóniában nincs semmi kifogásolható, és semmi igazán megnyerő. Ezt a művet bármelyik második vonalbeli romantikus szerző megírhatta volna.

A 10. szimfóniában több izgalmas megoldást találtam, mint az előző kettőben összesen. Igaz, a két Richard (Wagner és főként Strauss) szelleme ismét ott lebeg.

És elérkeztünk a mindössze hatperces 11. szimfóniához (amelynek Langgaard szinte havonként változtatva újabb és újabb „címeket” adott, szerencsére végül megmaradva a Héra megkörnyékezésétől sem visszariadó görög mitológiai királynál, így nem kellett a többi bonyolult fantáziacím magyarításával bajlódnom). Az egyetlen témára épülő, triviális/banális katonazene/fanfár hatású mű – melyben Langgaard négy basszustubát ültet a többi zenész elé (!) – végül is minden abszurditása ellenére (vagy talán éppen azért) alighanem mindennél jobban felvillantja a legfinomabban is legalább egzaltáltnak minősíthető szerző különös zsenialitását.

# Waczak, 2019-04-28

Vissza a tetejére