Ajánlott oldalak

  • b nenezzel

    b sondheim

    b csipke

Tájékoztató

  • A Kultifilter egy magánszemélyek által útjára indított és gondozott weboldal, mely azzal a célból jött létre 2012-ben, hogy az oldal szerzői ezen a felületen osszák meg véleményüket (jellemzően) valamely kulturális alkotásról, eseményről, jelenségről.

    Az oldal készítői a látogatók személyes adatait nem gyűjtik, nem kezelik, nem továbbítják. Az oldal nem használ sütiket (cookie-kat) és semmilyen módon nem azonosítja a látogatókat.

    A Kultufilter.hu weboldalon olvasható anyagokhoz 2018. március 31. után csak a Kultifilter Facebook-oldalán lehet hozzászólni.

    Az oldalon megjelenő anyagok a szerzői jogi törvény védelme alá esnek, ugyanakkor a weboldal üzemeltetőivel folytatott egyeztetést követően, a Kultifilter.hu oldalra való hivatkozással (továbbá adott esetben a szerző nevének feltüntetésével) szabadon felhasználhatók.

    Az írások átvételével kapcsolatos kéréseket, valamint az egyéb észrevételeket, üzeneteket, kéréseket a Kultifilter készítői az alábbi e-mail címen fogadják:

    email

Arcus Temporum XIV. (Pannonhalma, 2018. augusztus 24-26.)

ze 2018 004aImmár a kilencedik alkalommal zártuk nyarunk kulturális programját a pannonhalmai fesztivál meglátogatásával. S mint minden alkalommal, ezúttal is szép zenei élményekkel gazdagodva térhettünk haza a két és fél napos rendezvény koncertjeinek meghallgatása után.

Haladjunk sorban. A péntek esti nyitóhangversenyre ezúttal a Főkönyvtár dísztermében került sor, ahol két XX. századi remekművet hallgathattunk meg, Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írott Szonátáját és Stravinsky A katona története című művét. A Szonátát a Balog József, Ránki Fülöp, Holló Aurél, Rácz Zoltán négyes ragyogó előadásában élvezhettük, a Katona történetében a narrátor szerepében Mácsai Pál, a zenei megvalósításban a Ligeti Ensemble – Rácz Zoltán vezényletével – remekelt. A tökéletes élvezetet némiképpen csökkentette két apró körülmény: egyrészt a narrátor erősítése a hangos felkiáltásoknál belecsúszott a torzított tartományba, másrészt a könyvtár – amúgy gyönyörű – díszterme a füllesztő nyári estén kissé gőzfürdővé változott. (A szünetben többen megkérdeztük a szervezőket, nem lehetne-e egy-két ablakot kinyitni. Azt a választ kaptuk, hogy a nagybecsű könyvállomány állagának védelme nem engedi meg a szellőztetést. Nem vagyok a régi könyvek állagmegőrzésének a szakértője, de nehezen tudom elképzelni, hogy a sok tucat ember kipárolgó izzadsága kevesebbet árt a régi papíroknak és kötéseknek, mint egy kis légmozgás…)

Este 10-kor még egy koncert kezdődött, amelyet eredetileg a szabadba terveztek, de az éppen véget érő kánikulában megjelenő felhők fenyegető látványa miatt bevitték a Hangversenyterembe. A késő esti program hallatlanul élvezetes és ragyogóan szerkesztett volt. Az Amadinda együttes – Rácz Zoltán informatív és szellemes ismertetőivel – mutatott be tradicionális (afrikai és óceániai) hangszereket és zenéket. Ebbe a programba ágyazottan hallgathattuk meg Debussy Syrinx című, szólófuvolára írt darabját, majd George Crumb igen szép, részben a Debussyt idéző, a fuvola mellé ütőhangszereket társító An Idyll for the Misbegotten (Idill egy fattyúért) című kompozícióját. A fuvolaszólókban Kaczander Orsolya nagyon szép fuvolahangját és ragyogó muzikalitását élvezhettük.

Szombat délelőtt a Boldogasszony-kápolna meghitt terében a Keller Vonósnégyes adott elő részleteket Kurtág György műveiből és J. S. Bach A fúga művészete című sorozatából. A kvartett előadását ezúttal is a remek összjáték, a szinte tökéletes együtt játszás, együtt lélegzés jellemezte. Különösen remekbe sikerültnek éreztem a Bach-sorozatból a Contrapunctus 4 , Kurtág darabjai közül pedig az Officium breve in memoriam Andrea Szervánszky megszólaltatását.

Az esti program a Bazilikában kezdődött Crumb Makrocosmos III – Music for Summer Evening című, két zongorára és ütőhangszerekre írt alkotásának előadásával. Ha az első este, az Idill megszólaltatása után valakinek még maradt volna kétsége Crumb zeneszerzői kvalitásai iránt, azt is bizonyára lenyűgözték a Nyáresti zene varázslatosan szép hangjai. Az öttételes, címében és hangszerösszeállításában is egyértelműen Bartókra utaló remekművet ugyanaz a négyes szólaltatta meg, mint korábban a Szonátát – ezúttal is nevükhöz méltó nagyszerűséggel.

A koncert második felére átsétáltunk a Főkönyvtár dísztermébe (ahol ezúttal a hátsó részben mégiscsak kinyitottak néhány ajtót-ablakot…). Itt először Beethoven Geistertrióját hallgattuk meg Csalog Gábor, Keller András és Perényi Miklós szép előadásában (talán a zárótételben az elvárhatónál kicsit kisebb vehemenciával), majd Schnittke Zongoraötösét játszotta Csalog Gábor és a Keller Vonósnégyes. A szerzőnek ez a műve alighanem a legsötétebb alkotása, miként Farkas Zoltán írta a Fidelio különszámának ismertetőjében: „Schnittke zongoraötöse a 20. század egyik ’gyötrelmesen jó’ remekműve”. Az előadás megrendítően szép volt.

Vasárnap, a Bazilikában – a már szokásosnak tekinthető napközi imaóra keretében – először Messaien La Nativité du Seigneur sorozatából hallottunk két tételt Kiss Zsolt nagyon szép orgonajátékában, majd a bencés szerzetesek gregorián énekes imádsága után Luciano Berio „hangszerelésében” ismerkedtünk meg a Bach remekét, a Fúga művészetét záró, befejezetlen, XIX. contrapunctus-szal. Izgalmas élmény volt a találkozás, köszönet érte a Concerto Budapest tagjainak és Keller András karmesternek.

Zárásként, vasárnap délután, ismét a Bazilikában, a Purcell Kórus és a Concerto Budapest lépett fel, Vashegyi György vezényletével adták elő Schubert ritkán hallható kantátáját (Szellemek éneke a vizek felett) és Fauré csendes-szép Requiemjét. Az In paradisum tétel gyönyörű hangjaival búcsúztunk a XIV. Arcus Temporum fesztiváltól.

***

Miként a fentiekből látszik a pannonhalmai program ezúttal is nagyon szépre sikeredett, s a nagyszerű műveket nagyszerű előadók szólaltatták meg. A műsor gerincét XX. századi remekművek (Debussy, Stravinsky, Messiaen, Bartók alkotásai) adták, de a fesztivál címéhez méltóan a programban régebbi korok mesterei is helyet kaptak (Bach, Beethoven, Schubert, Fauré). Ugyanakkor a házigazda tisztét ellátó Mácsai Pál is többször hangsúlyozta a kortárs zene fontosságát a rendezvénysorozaton. Nehéz meghúzni a „kortárs” művészet időbeli határait, de kétségtelen, hogy Luciano Berio és Alfred Schnittke már nincs köztünk, a két valóban „contemporary” szerző: George Crumb, illetve Kurtág György pedig már 88, illetve 92 éves. Talán érdemes lenne a következő Arcus Temporumokon (mert nagyon remélem, hogy leszenek!) bátrabban válogatni a fiatalabb kortársak muzsikájából is.

***

Idén már a regisztráláskor átvehettük a Fidelio teljes műsort tartalmazó különszámát, s minden koncert előtt kiosztották a Farkas Zoltán értékes műismertetéseit tartalmazó szórólapokat. A fesztivál rendezői tehát évről-évre gondos előkészítő munkát végeznek, egyre inkább próbálnak mindenben eleget tenni az odalátogatók óhajainak.

Ennek a törekvésnek szellemében szeretnék két további kényelemnövelő intézkedést javasolni:
- a korábbi években azok, akik bármilyen egészségi ok miatt nem kívánták megmászni a látogatóközpont és a főbejárat közti jelentős emelkedőt, kicsit korábban a helyszínre érkezve beállhattak a tornaterem melletti (felső) parkolóba. Idén ezt a parkolót lezárták (gondolom, erre azért volt szükség, hogy a közreműködők feltétlenül szabad helyhez jussanak). Talán megoldható lenne, hogy a koncertek napjain a látogatóközpontban lévő lift (amely az emelkedő nagy részét kiváltja) este, legalább a koncertek kezdése előtti fél órában működjön;
- a Főkönyvtár díszterme az apátsági épületnek a főbejárattól alighanem legtávolabbi sarkában található. Ugyanakkor nyilvános mosdók csak lenn, a főbejáratnál vannak. Biztos vagyok benne, hogy a két (egymástól meglehetősen távoli, és ismét némi emelkedővel elválasztott) pont között számos gimnáziumi-kollégiumi folyosószakaszon vannak mosdók. Jó lenne ezek közül egyet-kettőt a hangversenyek idejére megnyitni.

# Waczak, 2018-08-31

Vissza a tetejére