Ajánlott oldalak

  • b nenezzel

    b sondheim

    b csipke

Concerto Russo Alla Turca (Bogányi, Boldoczki és a Concerto Budapest)

  ze 2015 004a
  Bogányi Gergely, Boldoczki Gábor
(Fotó: Benkő Sándor)

2015. április 25.
Zeneakadémia

Concerto Budapest
Bogányi Gergely – zongora
Boldoczki Gábor – trombita
Vez.: Medveczky Ádám

BACH: C-dúr szvit
SOSZTAKOVICS: 1. zongoraverseny
FAZIL SAY: Trombitaverseny
SOSZTAKOVICS: IX: szimfónia

*

Hogy miképp került Bach ennek a műsornak az elejére, arra talán senki sem jött rá, de ez aligha jelentett zavaró tényezőt. Megszokhattuk, hogy a műsor-összeállításkor a Concerto Budapest gyakorta tér el a nagykönyvtől, emellett bátran nyúl olyan művekhez, amelyeket nem feltétlenül játszottak a muzsikusok a konziban, így változtatja nosztalgikus-muzeális ceremóniából izgalmas eseménnyé a hangversenyeit.

Szóval: Bach. És Sosztakovics. No meg – megint csak a zenekarra jellemző attitűdként – egy kortárs darab, Fazil Say Trombitaversenyének magyarországi ősbemutatója. Végül ismét Sosztakovics.
Plusz Bogányi, az ő kvalitásaival és rajongótáborával.
Plusz Boldoczki, lásd mint előbb.
Plusz Medveczky, nem ragozom.

Körülbelül a Bach-szvit felénél lett jó a vétel, tisztult ki az adás, vált szét szólamokká a vonós massza, ott érte el a zenekar a repülési magasságot. Az est hátralevő részében meg is maradtak ugyanazon a szinten, hűen, pontosan követték Medveczky Ádám minden instrukcióját. Ideális tempók, pontos belépések, árnyalt dinamika és formálás jellemezte az egész koncertet.

Ahogy a műsor-összeállítás rébuszként szolgálhatott, úgy okozhatott első pillantásra meglepetést az is, hogy Sosztakovics 1. zongoraversenyének szólistájaként az amúgy méltán népszerű, ám elsősorban a romantikus zongorairodalomban jeleskedő Bogányi Gergely lett meghirdetve. De ha az interpretációt hallgatva bárkinek is – akár prekoncepcióban gyökerezve, akár a helyszíni impressziók alapján – hiányérzete támadt, az semmiképp sem a stiláris megvalósításra vonatkozhatott.
Az eredetileg trombitaversenynek szánt darab végleges formája sok mindent megőrzött a kezdeti koncepcióból, egyebek mellett azt, hogy a trombitának szólószerep jut, ha nem is annyi, mint a zongorának. Boldoczki Gábor perfekt módon teljesítette a követelményeket, példásan, precízen illeszkedett szólistapartneréhez és a zenekarhoz.
Fazil Say Trombitaversenyében aztán már frontemberként brillírozhatott, annál is inkább, mert a török zeneszerző kifejezetten neki komponálta ezt a művet. 2010-ben volt a premier, Németországban, azóta Törökországban és Csehországban is bemutatták, mire hozzánk érkezett. Magával ragadó zene, perkusszív kísérettel ötvözött melankolikus motívumok. Lüktető első tétel, a másodikat Tokió éjszakai fényei ihlették (amiket a szerző a jetleg okozta álmatlansága miatt bámult), török népdalra épülő búsongó muzsika a harmadik szakasz. Kurtán-furcsán ér véget a mű, Boldoczki szinte azonnal testbeszéddel jelezte is, hogy nem hatásszünet van, hanem megérkeztünk. Kicsivel több időt hagyhatott volna, mert nagyon el lehet révedni ebben a zenében, s nem jelzi tradicionális lezáró frázis, hogy mikor tapsolhat a nagyérdemű. Ha minden igaz, előbb-utóbb lemezen is meghallgatható lesz, ami jó, mert könnyen befogadható (ha katarzist esetleg nem is okozó, de mindenképpen sajátos hangulatba hozó) kortárs alkotásról van szó, magyar szólistával, a többit meg majd eldönti az utókor.

Mintha az este minden virtuozitása, együttjátéka, brillírozása egy irányba mutatott volna: Sosztakovics IX. szimfóniája felé. Keletkezésekor életveszélyesen provokatívnak számított ez az opusz, mára kanonizált, népszerű darab lett, ami a történelmi ismeretek nélkül is megállja a helyét a hangversenytermekben. Lendületes, csillogó muzsika, ami tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra is, hogy az együttes, immár kilépve a kísérő szerepkörből, megvillantsa képességeit. Határozott elképzelések az irányítási és értő megvalósítás az előadói oldalon, optimális arányok, remeklő rezek, tempós interpretáció, tökéletes záró szám.

A koncert után Boldoczki Gábor elutazott Saarbrückenbe, hogy bemutassa Penderecki trombitaversenyét, a Concerto Budapest elrepült Japánba egy nyolcállomásos turnéra (poggyászukban egyebek mellett Második Bécsiek, Bach, Dukay Barnabás), Bogányi Gergely Milánóban mutatja be frissen konstruált zongoráját, Medveczky Ádám Beethovent vezényel nemsokára. Mi meg folytatunk mindent ott, ahol abbahagytuk, és várjuk, hogy egyszer majd megint egy színpadon láthassuk ezt a formációt.

#  SzJ, 2015-05-03

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére