Mese babbal, avagy a Vadregény – Into the Woods a Magyar Színházban

sze 2014 005aSONDHEIM–LAPINE:
Vadregény – Into the Woods

Magyar Színház
(Magyarországi bemutató)

*

Újabb Stephen Sondheim-musical érkezett meg Magyarországra – szépen, csendben, tehetnénk hozzá. Nem eregettek lufikat a szereplők a jegyelővételi roham nyitányaként, nem osztogattak meleg pokrócot és teát a hóban-fagyban várakozóknak a pénztárak előtt, igaz, nem is volt erre különösebb igény. Sondheimmel nem nagyon szokás kasszát robbantani, most sem fognak, pedig ami a végeredményt illeti, nos, abban sok kivetnivalót nem találhatunk. Legfeljebb nagyítóval. A Vadregény – Into the Woods hazai bemutatkozása a Magyar Színházban ugyanis olyanra sikeredett, amilyenre a legvadabb sondheimiánusok (név és cím a szerkesztőségben!) is csak merészebb álmaikban gondolhattak.

A Vadregény, azaz az Into the Woods a szerzőpáros (Sondheim mellett a szövegkönyvet jegyző James Lapine) leginkább közérthető, talán legkönnyebben befogadható musicalje, amellyel igazándiból nem mondtunk sokat, lévén a másik két közös – egyébként nagyszerű – darabjuk középpontjában egy 19. századi pointillista festőművész, illetve egy már-már bizarrnak tetsző szerelmi háromszög áll. A Vadregény ennél könnyedebb szórakozást ígér, jól ismert meseszereplőket, így Piroskát (no meg a farkast), Óriásölő Jankót, Hamupipőkét, Aranyhajat, valamint egy közelebbről meg nem határozható Banyát csatasorba állítva. A mesehősök kiegészülnek egy, a civilizációs betegségek sújtotta házaspárral, jelesül a Pékkel és nejével, akik mindennél jobban vágynak egy saját gyermekre. Többet nem is nagyon ildomos elárulni a bonyodalmakkal teli, ízig-vérig modern történetből, amely jócskán tartogat meglepetéseket, és amelynek a végén bizony egyáltalán nem biztos, hogy minden jóra fordul…

Az 1987-es Broadway-premiert követően közel 27 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kis hazánk musicalkedvelői is megismerkedhessenek a darabbal. A bemutatóra a Magyar Színház valóban legjobb erőit bocsátotta rendelkezésre, kiegészítve néhány vendégművésszel: az egész produkció talán legnagyobb erénye, hogy a dög nehéz, énekest-színészt egyaránt próbára tevő szerepeket szinte kivétel nélkül sikerült ideálisan kiosztani. Igazságtalan lenne bármelyiküket is kiemelni, mégis muszáj megemlíteni a Jankó szerepében brillírozó Szemenyei Jánost, az önérzetes Piroskát adó Kovács Lottit, valamint Gémes Antos és Holecskó Orsolya házaspárját, akik között pontosan úgy izzik a levegő és működik a kémia, ahogy azt a szerepük és a közöttük lévő bonyolult relációk megkövetelik.

Harangi Mária ötletekben tobzódó, az érezhető költségvetési korlátból is erényt kovácsoló rendezése még azok számára is jócskán tartogat meglepetéseket, akik rongyosra nézték már az eredeti Broadway-előadásról készült videofelvételt is. A rendező segítségére volt Galambos Attila magyar szövege is, amelyről talán elegendő annyit írni, hogy minden ízében méltó Sondheim dalköltői géniuszához. A karmester, Köteles Géza remekül fogja össze a redukált hangszerelésű zenekari anyagot fegyelmezetten játszó zenészeket. A Vadregény – Into the Woods magyarországi ősbemutatója nekik is köszönhetően lett az, ami: a tehetség és az alázat diadala. Aki nem hiszi, járjon utána…

#  Szilgyo, 2014-05-14

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére