Ajánlott oldalak

  • b nenezzel

    b sondheim

    b csipke

Hát nem? Hát de! (Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről)

ik 2016 003aDANIELA KAPITÁŇOVÁ:
Könyv a temetőről
(Kniha o cintoríne)
228 oldal
2990 Ft
Magvető
2016

*

Samko Tále 44 éves, 152 centiméter magas. Egyszer megjósolták, hogy könyvet fog írni a temetőről, és most nekilát, mert épp ráér, ugyanis javítják a tolikocsija visszapillantó tükrét. Merthogy neki az a dolga, hogy tolikocsival járja Komárnót, és papírt gyűjt. És ezért mindenki becsüli őt. Legalábbis szerinte. Csakhogy ő szellemi fogyatékos, legutolsó tiszta pillanata körülbelül akkor lehetett, amikor letette a Pionírfogadalmat. Ennélfogva nincs tudatában annak, hogy a szocializmus alatt a helyi pártvezető besúgóként használta, olyan információforrásként, aki boldogan mesél el mindent családjáról, közeli ismerőseiről nagyhatalmú „barátjának”.

Most pedig írja a könyvet, bár nem érti, hogy miért pont ő, és miért pont a temetőről, hisz arról nem tud semmit. Ezért hát csak mondja, ami az eszébe jut, meséli a történeteket, mantrázza a saját szófordulatait és a korlátoltságának szűrőjén keresztül magáévá tett gondolatokat, a közvélekedés előítéletekkel terhelt frázisait. Gyakorta ellentmond saját magának is (van, hogy egyazon mondaton belül), ám mindig száz százalékosan meg van győződve éppen aktuális véleményének igazáról.

  „…mert én nem vagyok debil. Hát nem?
Hát de.”

A Daniela Kapitáňová könyvét ajánló szövegek kapaszkodókat keresnek, mintákat a régebbi alkotások között. Hasonlítják például a Forest Gumphoz, ami szerintem Kapitáňovára nézve majdhogynem sértés – a Könyv a temetőről sokkal összetetteb mű, és főszereplője is nagyságrendekkel árnyaltabban megrajzolt figura, mint az Amerika elmúlt évtizedeinek emblematikus eseményein felületesen végigslisszoló Gump. Aztán ott van Oskar Mazerath, a Bádogdobból, aki még méretre is passzol Samko Táléhoz, ám Günter Grass hőse is inkább egyfajta történelmi tablóban mozog. Samko Tálé azonban a hétköznapok tragédiáinak és megkeseredéseinek primitív narrátora (és néha előidézője). Nincsenek nagy háttéresemények, áthallások, könnyen értelmezhető szimbólumok, transzponálható jelképek. Sehol egy álnaiv megnyilvánulás, és e tekintetben Kapitáňová – dicsérendően – végig következetes. Sokszor ki sincsenek mondva, meg sincsenek nevezve a dolgok, és ez így logikus: hiszen ha Samko nem érti az összefüggéseket, nem szerez tudomást egynémely eseményről, akkor beszélni sem tud róluk.

Csak mondja a millió meg egy kis történetet, zaklatottan beszúrva a múlt visszatérő, kísértő pillanatait, fűszerezve mindezt a rögeszmék táplálta indulatokkal. Ez a vég nélküli beszédfolyam akár még Hrabalt (például a Táncórák… egyetlen végeérhetetlen mondatát) is eszébe juttathatná az elemzőknek, de Kapitáňovának elmondása szerint egyáltalán nem a cseh mester követése volt a célja, és nem is a fentebb említett művekből merített ihletet. A hasonlóságok csak érintőlegesek, és valóban nem érezzük nyomát semmiféle másolásnak, utánzásnak. Ha valaki, akkor talán (a szerző szerint is) Vonnegut visszhangzik egy kicsit a könyvben, de ezt is leginkább a visszatérő szófordulatokban érhetjük tetten – no és az illusztrációk tekintetében! Ahogy a Bajnokok reggelije, úgy a Könyv a temetőről is a gyerekes rajzok révén nyer jelentős többletet.

S ha már a rajzok kapcsán dicsérő szóval kell említeni a grafikust, Fero Jablonovskýt, akkor ugyanilyen elismerés illeti a fordítót, Mészáros Tündét is a gördülékeny, stílusos szövegért. Külön kiemelendő, hogy úgy szórta tele a szöveget helyesírási hibákkal, hogy az egyáltalán nem tűnik mesterkélt, kimódolt fogásnak.

Kapitáňová 2000-ben írta meg ezt a könyvet, és – mint azt a Könyvfesztiválon megszervezett bemutatón elmesélte – munkájában jelentősen motiválta attól való félelme, hogy eldurvul a konfliktus Szlovákia és Magyarország között. A regény azonnal bestseller lett, több nyelvre is lefordították, ő meg egyre azt várta, hogy nálunk is megjelenjen. És csak most, hogy ez tizenhat év után megtörtént, csak most érzi úgy, hogy el tudja engedni végre a történetet. De attól, hogy ő elengedte, ez a történet, és ami mögötte van, még sokáig velünk marad.

#  SzJ, 2016-05-05

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére