Hajrá Hángárik! (Izing Róbert: Támadás az űrből!)

ik 2016 002aIZING RÓBERT:
Támadás az űrből!
(A nagy budapesti ufóinvázió)
320 oldal
Agave
2011

*

– Atomot nekik! – üvölti lila fejjel, kidagadó erekkel a tábornok a nyitómondatban, és ezzel meg is adja a kezdőlökést ahhoz a szédítő tempójú hullámvasutazáshoz, ami e könyv nagy részét jellemzi. Zsánerparódiáról, a Földet megtámadó idegenek elleni heroikus küzdelemről szóló alkotások kifigurázásáról van szó, a B, a C, valamint a további, futottak még kategóriájú művekből ismerős panelek és karakterek felhasználásával. Az izmozó tábornok mellett színre lép a korábban semmibe vett, kirúgott, ám most visszahívott ufószakértő, a szenzációt szimatoló újságíró, a felelősségét átérző elnök, no meg az FBI és a CIA vezetője – merthogy természetesen az idegenek ezúttal is Amerika ikonikus városait veszik elsőre célba.

Alapvetően filmes műfajról van szó (elsőre talán A függetlenség napja juthat eszünkbe, de idővel a Paul is képbe kerül), így már emiatt is érdekes  kísérletnek tekinthetjük Izing Róbert regényét. Arról nem is beszélve, hogy jól illeszkedik ahhoz az utóbbi időben kialakult trendhez, melynek jegyében világszerte népszerű, ám korábban nálunk nem jelenlévő műfajokat próbálnak meg meghonosítani. Jó példa erre Kondor Vilmos hard-boiled krimik előtt tisztelgő – szintén az Agave kiadó által gondozott – Budapest-sorozata (2008–2012), vagy az Alt Krisztián által Szeghalmi Lőrincz néven közreadott, gótikus rémregényeket idéző, Levelek az árnyékvilágból című könyv (Magvető; 2012).
De Izing munkájának Tokaji Zsolt Turulfi című könyve az igazi párja – a Korona kiadónál 2007-ben megjelent regény azzal az ötlettel játszik el, hogy vajon mit olvastak volna eleink, ha a XX. század első felében Amerikához hasonlóan Magyarországon is kialakul a képregény-szuperhősök kultusza.

A Támadás az űrből azért is köthető Tokaji könyvéhez, mert Izing regényében a kliséktől eltérően nem amerikaiak, hanem magyarok lesznek az emberiség megmentői. Ugyanis, mint megtudjuk, 1947-ben két idegen űrhajó jelent meg bolygónk légterében, és míg az egyik (köztudomásúlag) Roswellben szétroncsolódva csapódott be, a másik (és erről senki sem tudott) épségben landolt az Alföldön. Az ölükbe pottyant technológiát tanulmányozva az évek során a honi tudósok kifejlesztették saját repülő csészealjaikat, így pilótáink – a technika és a magyaros virtus félelmetes kombinációját magukénak tudva – sikerrel szállhatnak szembe az invázióval.

Az elkoptatott hollywoodi klisék már eleve jó alapanyagot biztosítanak, de a végeredmény attól lesz egészen egyedi és vicces, hogy mindez megfejelődik a kollektív magyar kultúrkinccsel és történelmi tudattal (a Pirx pilóta kalandjaitól az 56-os forradalomig, a Tizedes meg a többiektől a Fradi–UTE örökrangadókig, a Szózattól a Pilóta kekszig, nem beszélve Buga Jóskáról, aki nem szép, de gavallér, ám ezúttal kicsit másképp…).

Sajnos azonban Izing az akcióparódiával megegyező súllyal sző be a történetbe egy másik szálat, amelyben a fiatal pilóták – tulajdonképpen a „mai fiatalok” – érzéseit, gondolatait, stílusát próbálja bemutatni. Nyilvánvalóan e figurák egyediségét szeretné megragadni, ám ezek a részek dühítően közhelyesre, néhol kínosan erőltetettre sikerültek. Míg a sci-fi témát három lépés távolságból és a kellő iróniával kezeli, érezhető, hogy a huszonéves gyerekek problémáit, humorát, lazaságát komoly szándékkal próbálja ábrázolni – a kétféle megközelítés azonban ha nem is gyengíti egymást, de semmiképp nem eredményez egységes szövegvilágot.

Hogy mégsem fut bele a mű az értékelhetetlen munkák zónájába, az az idegen invázió visszaverése kapcsán elővezetett ötletparádénak köszönhető. A törénetpanelek kezelésén és az obligát karakterek mozgatásán túl a folyamatos kikacsintás teszi élvezetessé és szeretnivalóvá ezt a regényt.

#  SzJ, 2016-03-14

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére