Ajánlott oldalak

  • b nenezzel

    b sondheim

    b csipke

Tájékoztató

  • A Kultifilter egy magánszemélyek által útjára indított és gondozott weboldal, mely azzal a célból jött létre 2012-ben, hogy az oldal szerzői ezen a felületen osszák meg véleményüket (jellemzően) valamely kulturális alkotásról, eseményről, jelenségről.

    Az oldal készítői a látogatók személyes adatait nem gyűjtik, nem kezelik, nem továbbítják. Az oldal nem használ sütiket (cookie-kat) és semmilyen módon nem azonosítja a látogatókat.

    A Kultufilter.hu weboldalon olvasható anyagokhoz 2018. március 31. után csak a Kultifilter Facebook-oldalán lehet hozzászólni.

    Az oldalon megjelenő anyagok a szerzői jogi törvény védelme alá esnek, ugyanakkor a weboldal üzemeltetőivel folytatott egyeztetést követően, a Kultifilter.hu oldalra való hivatkozással (továbbá adott esetben a szerző nevének feltüntetésével) szabadon felhasználhatók.

    Az írások átvételével kapcsolatos kéréseket, valamint a nem publikusnak szánt észrevételeket, üzeneteket, kéréseket a Kultifilter készítői az alábbi e-mail címen fogadják:

    email

Majdnem (Janne Teller: Semmi)

  ik 2014 002a
 

JANNE TELLER: Semmi
(Intet)
184 oldal
2495 Ft
Scolar
2011

 

Dániában eleinte betiltották az iskolákban, majd a megjelenést követő évben, 2001-ben elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját – azóta kötelező olvasmány.

Janne Teller provokatív regényét sokan A Legyek Ura jelenkori változatának tartják, ám ez az analógia csak abban a tekintetben állja meg a helyét, hogy mindkét mű gyerekek közösségében játszódik és a cselekmény egyenes vonalon halad a tragédia felé.

Goldingnál egy elszigetelt közösségben zajlanak az események, a Semmi díszlete egy mai dán kisváros. A 8/a osztály egyik tanulója úgy véli, semminek sincs értelme, ezért fogja magát, kivonul a közösségből, az iskolából, és napjait a kertjükben álló fa ágain ücsörögve tölti, cinikus megjegyzésekkel bombázva arra haladó osztálytársait. A többiek az állandó provokáció hatására elhatározzák, hogy bebizonyítják, igenis vannak fontos dolgok az életben, és egy kupacba gyűjtik legértékesebbnek tartott tárgyaikat. Azonban a felajánlás nem önkéntes: egymást kötelezik arra, hogy váljanak meg olyasmitől, ami mindennél többet ér számukra. Konkrétan meg is nevezik, mi legyen az – és mindenki tudja, hogy kinek mi a gyenge pontja.

Könyvgyűjteménnyel alapozódik meg a Fontos Dolgok Halma, majd horgászbot, focilabda, kedvenc fülbevaló, kedvenc szandál következik, ám a divat és a hobbi után nagyon hamar növekszik a tét, durvul a szituáció, kezdődik a kegyetlenkedés. Nemzeti zászló, imaszőnyeg, feszület, halott kistestvér koporsója, levágott kutyafej, szüzesség, lenyiszált ujj – nincs kibúvó, a lavina elindult, a szabályokat felállították, meg kell válni attól, ami a legfontosabb. Hiszen ha nehéz lemondani róla, akkor volt/van értéke, értelme.

A lassan kontrollálhatatlanná váló láncreakció a szülők és a média közbelépése után éri el végpontját, s mikor lecseng a tragédiába torkolló történet, valószínűleg sok olvasó töpreng el az olvasottakon.
Van, aki a könyvben érintett kérdéseken, felvetéseken.
És van, aki azon, hogy miért kellett ezeket a fontos témákat ilyen gyenge kivitelben feldobni.

Ugyanis a Semmi nem csak a történet és helyszín különbözősége miatt nem hasonlítható Golding klasszikusához, hanem azért sem, mert Teller nem törődik a lelki folyamatok, a belső változások, a motivációk ésszerű, következetes, logikus kibontásával, a kitörések, csúcspontok előkészítésével. A karakterek vázlatosak, a fogalmazás elnagyolt, mondhatni iskolás, amit akár stílusosnak is tarthatnánk (hiszen egy iskolás meséli el a Fontos Dolgok Halmának históriáját), amennyiben ebbe a stílusba beleférne a dráma kibontása. De nem fér bele, legfeljebb annyiban, hogy Teller a sokkoló epizódok mellett a feszültség érzékeltetését gyakran a lehető legkurtább mondatokkal próbálja elérni – az előkészítés hiányosságai miatt: sikertelenül.

Fontos, komoly témát vet fel a szerző, érezhető és értékelhető a szándék, de a kezdeményezés könnyen zátonyra futhat. A legkomolyabb rizikófaktort az jelentheti, ha a fentebb vázolt, inkább egyfajta menetrend betartásának kényszerét mintsem az alaposabb körüljárás szándékát tükröző megvalósítás a kontrollálatlan olvasással párosul. Mert míg a dán iskolások vélhetőleg megbeszélendő, tanár segítségével feldolgozandó műként kezelik, nálunk a közkönyvtárakban a gyerekkönyvek közül emelheti le és kölcsönözheti ki bárki Janne Teller munkáját. Van az az életkor, amikor a primer hatáskeltés eléri célját, a mélyebb tartalom azonban – kellő tapasztalat híján – megértetlen, feldolgozatlan marad, és a felvetett kérdésekre csak a tálcán kínált válaszok állnak rendelkezésre.

A magyar kiadó talán erre a helyzetre próbált megoldást találni azzal, hogy két utószót is a regény mögé illesztett, ám e rövid szövegektől (Bárány Tibor értelmezésétől és Tandori Dezső reflexiójától) még nem várhatjuk a részletek teljes körű kibontását. Az az olvasóra vár. Teller két hasznos dolgot is ad ehhez: a témát és a hiányérzetet.

#  SzJ, 2014-02-11

Kapcsolódó elemek

Vissza a tetejére